A szülők, akármilyenek is, a mi kis kincsink, még világ a világ. Ezen egészen mélyen meggyőződésem, hogy nem tud változtatni semmi sem. Akkor sem, ha az a kapcsolat épp nem felhőtlen vagy vannak benne problémák. Hála a jó égnek, nekem az édesanyámmal rendkívül jó a kapcsolatom. Azt tudom mondani, hogy kvázi legjobb barátnőként működünk. Nagyon szeretjük egymást és tényleg elmondhatunk egymásnak mindent. És ez nem csak az én részemről működik, ő is tényleg mindent elmesélhet nekem és hála égnek el is mesél.
Nem tudok azonban elmenni amellett, hogy egyrészt azért már rajta is tükröződnek az évek, néhány dologban elég rigolyás, más dolgokban pedig nagyon erőszakos, illetve hihetetlen módon elkezdett ragaszkodni a dolgaihoz. A régi telefonját például nem akarja lecserélni akárhogy kérlelem. Hozzá tartozik azért a történethez, hogy egy nagyon jó minőségű iphon készülék szinte sosem öregszik el, legalábbis ő már négy éve használja, de mindösszesen egy új iphone akkumulátor kellett bele, és azontúl soha semmi baja nem volt, de azért én már nagyon szeretném meglepni őt egy újabb verzióval.
Talán az lesz a taktikám, hogy egy majdnem ugyanolyan kinézetűt ajánlok be neki, az övét pedig megkérem, hogy adjuk oda a keresztfiamnak, aki már hét éves, de még nincs telefonja. Biztos örülne neki. Imádja a gyereket, szóval hátha beleegyezne így egy cserébe. Más lehetőséget nem látok arra, hogy rossz érzés nélkül legyen egy újabb telefonja, mert látom rajta, hogy hihetetlen módon ragaszkodik a régebbi dolgaihoz most már. Biztos lesznek ebből még nehéz helyzetek, és ha jól sejtem nem csak a telefonnal, hanem ettől sokkalta kardinálisabb kérdésekben is.